Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1905

37 szép hasonlattal is megvilágítja : Ut in praeceps datis corporibus, nullum sui arbitrium est ; et consilium omne irrevocabilis praecipitatio abscidit : ita animus si in iram se proiecit, non permittitur reprimere impetum : rapiat illum oportet, et ad imum agat suum pondus, et vitiorum natura proclivis : mint, a mely követ a hegy-tetén elindítnak, meg nem tarthatni : úgy a kit a harag elragad, minden gonoszságon által-mégyen, valamíg a veszedelmek fenekét nem éri. De ira 1. 1. c. 7. A harag ártalmasabb, mint más bűn, mert : Cetera vitia impellunt animos, ira praecipitat: a töb vétkek kísztetnek és taszigálnak a gonoszra ; a harag, nyakra, főre taszít. De ira 1. 3. c. 1. Hogy haragunknak gátat vethessünk: Succurrat, non tantum quid patimur, sed quid fecimus : ne csak azt nézzük, mit szenvedünk, hanem mit cselekedtünk másokkal ? De ira 1. 2. c. 27. Hiszen, ha magunkat is szemügyre vesszük : Quidquid in alio reprehenditur, id unusquisque in suo sinu inveniet : a mit másban feddünk, azt a magunk kebelében feltalállyuk. De ira i. 3. c. 26. Meg kell gondolnunk : Haec et ipse commisi : sokszor én-is ezent cselekedtem mással, most fizetik a kölcsönt. De ira 1. 2. c. 28. Non est iniuria pati, quod prior feceris. Ab alio exspectes, alteri quod feceris : igazság-szerént mérnek oly mértékkel nékem, mellyel másnak mértem. U. o. c. 30 és Epist. 94. A haragot azért is kerülnünk kell, mert : Ira brevis insania impotens sui, decoris oblita, necessitudinum immemor, rationi consiliisque praeclusa ;