Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1905

21 akkor kezdeni ehez, mikor életed végét látod, de gyalázatos is az élet söprejét adni Istennek. Oly alkalmatlan a vén ember a munkára, hogy ötven esztendö-után a hadakozástúl, hatvan esztendö-után a tanácsadástúl felszabadittya ötet a világ törvénye. De brevitate vitae c. 19, 4, 20. Pünk. u. VIII. Magna pars est profectus, velle próficere: nagy része jobbúlásunknak az, hogy akarjunk jobbulni. Epist. 71. — Pünk. u. VI. a. Rerum honestarum pretium in ipsis est. De benef. 1. 4. c. 1. V. ö. fentebb: Ipsa pretium etc. Nemo pluris aestimat virtutem, quam qui boni viri famam perdidit, ne conscientiam perderet: a ki nagyra becsülli a jóságot, inkáb elveszti tisztességes hirét, nevét, hogy-sem megsércse lelki-isméretit. Epist. 81. — Pünk. u. VI. b. Qui virtutem suam publicari vult, non virtuti laborat, sed gloriae. Non vis esse iustus sine glória? At mehercule, saepe iustus esse debebis cum infamia; et tunc si sapis, mala opinio bene parta, deleetabit: nem tudgya a jóságot megböcsülleni, a ki ezt csak tisztességért követi: mivel az igaz ember elveszti inkáb tisztességét, hogy-sem megmocskollya erkölcsét: és gyönyörűségére vagyon a gyalázat és kissebség, mellyet jámborságával talált. Epist. 113. — Pünk. u. VI." b. Plus ex moribus, quam ex verbis Socratis traxit Plató: Socrates erkölcséből többet tanúltak, hogysem szavából. Epist. 6. — A keresztyén prédikátorok oktatása. Finis morális doctrinae, non est cognitio, sed actio : nem szóllásra, hanem tekélletes cselekede-