Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1905

22 tekre tanít az igaz bőlcseség. Epist. 64. — A ker. préd. okt. c) Boldogság, szerencse; szenvedés, szerencsétlenség. Nisi aliquid eveniat,quod humanaesortis admoneat; ementita felicitate, velut perpetua ebrietate, animi sopiuntur: ha csak kedvünkre élnénk és semmi eszünkbe nem jutatná romlott állapotunkat, megrészegednénk a világi boldogságban. De provid. Adv. II. b. Non fert ullum ictum illaesa felicitas: a kit a szerencse soha nem próbált, első csapással inárül leüti. De provid. — Adv. II. b. (Boni) nunquam sine gaudio sunt ; quod non nascitur, nisi ex virtutum conscientia: (a jóknak) mindenkor örömök vagyon ; de nem ollyan, mint a részegek öröme. Qui unius horae hilarem insaniam, longi temporis taedío pensant : kik az egy órában-múló vig bolondságot, sokáig-tartó émelygéssel fizetik. Epist. 59.— Husv. u. I. b. Quod non dedit fortuna, non eripit: a mit nem adott a szerencse, el sem veheti. Epist. 59. — Husv. u. I. b. Maximum solatium est, cogitare, id sibi accidisse, quod ante se passi sunt omnes, omnesque passuri. Quis tam impotentis arrogantiae est, ut in hac naturae necessitate, se unum seponi velit ? Valakik éltek, valakik ez-után élnek, nyomoruságok-nélkül nem lehettek. Azért bolond kevélység vólna, ha ki egyedül maga akarna ment lenni a szenvedéstül. Consol. ad Polybium, c, 21, — Áldozó u, vas.