Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1905

19 történik, azt úgy viselni, mint-ha magunk kívántuk volna; mert ugyanis, kívánnunk kellene, ha jól meggondolnék, hogy mind ezek, Isten akarattyából és rendeléséből származnak. Natúr. Quaest. 1. 3. Áldozó u. vas. Quocumque te flexeris, ibi Deum videbis occurrentem tibi. Nihil ab illo vacat: opussuum ipse implet: valahová megyünk, Istent ot talállyuk. Semmi nem üres ö-tölle. Valamit alkotott, mindent megtölt magával. De benef. 1. 4. c. 8. — Pünk. u. XX. Scio praesides deos, supra me, circaque me stare, factorum dictorumque censores: mindennek tudni kel, hogy Isten felettünk és körüllünk vagyon; szónkat és cselekedetünket számban vészi és megítéli. De vita beat. c. 20. — Pünk. u. XX. Prope est Deus a te, tecum est, intus est. Nihil Deo clausum est, interest animis nostris et mediis cogitationibus intervenit. Deus ubique et omnibus praesto est : közel vagyon Isten hozzánk, velünk vagyon, mindenütt, mindenekben jelen vagyon. Epist. 41. — Pünk. u. XX. Vajha ezt meggondolnók és Sic viveremus cum hominibus, tamquam Deus videat: úgy élnénk az emberek-közöt, mintha az Isten szemei mindenkor rajtunk vólnának. Epist. 10. — Pünk. u. XX. Deo parere libertás est: az Isten szolgálása tisztességes szabadság De vita beat. c. 15. — Pünk. XXII. a. b) Erény, erkölcsösség, jóság, tökéletesedés. A stoikusok legfőbb erkölcsi elve lévén az, hogy az igazi boldogság az erkölcsös életen alapszik, nem 2*