Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1905

18 lömben tetczett, hogy-sem nékem. Epist. 98. - Húsvét u. I. b. Quoties aliquid aliter, quam cogitaveramus, evenerit, dicito : dii melius: mikor valami kedvedellen fordúl, azt mongyad: jobban rendelte Isten, hogy-sem én gondoltam. U. o. In regno nati sumus: Deo parere libertás est: Isten országában lakunk; az a mi szabadságunk, hogy Isten akarattyát kövessük. De vita beata c. 15. — Húsvét u. I. b. Deum sequere, imperata facerevi cogimur: Isten rendelése- és akarattya-után járjunk ; kedvünk-ellenis annak kel lenni, a mit Isten rendelt. De vita beata c. 15. — Húsvét u. I. b. Quidquíd ex universi constitutione patiendum est, magnó animo excipiamus: nec perturbemur his, quae vitare nostrae potestatis non est: a betegséget, halált és egyéb világi galyibát, mellyen minden embernek által kel menni, bátor szüvel várjuk. Meg se háborodgyunk azon, a mit el nem kerülhetünk. De vita beata c. 15. Húsvét u. I. b. Ut non sit ultimus (dies), prope ab ultimo est: ha nem utolsó a mai napunk, bizonyos, hogy közel jár az utolsó naphoz. Epist. 15. — Húsvét u. I. b. Magnus animus est, qui se Deo tradit: degener, qui obluctatur; et emendare mavult deos, quam se: a nagy ember, Istenre bizza magát : rosz, a ki tusakodik Isten-ellen. Epist. 107. — Áldozó u. vas. Laeto animo adversa tolerare; quidquid acciderit, sic ferre, quasi tibi volueris accidere: debuisses enim velle, si scisses, omnia ex decreto Dei fieri: vigan tűrni az ellenkező nyavalyákat: és valami rajtunk