Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1902

Az üdvözlő beszéd: Nagyságos és Főtiszt. Főigazgató ur, tisztelt közönség! A mai nappal, a midőn intézetünk egy szorgalmas munkában lefolyt tanévnek szokásos záróünnepélyét üli, nemcsak az^ intézet falai közül végleg távozó ujabb kis rajnak, nemcsak a pihenőre térő gymnasiumi ifjúságnak, de ünnepe van különösen az intézet tanári karának is, amennyiben ez, ma tanintézetünk fejének ós fögyninasiumunk első igazgatójának 30 éves tanári működése évfordulóját ünnepli. Jól ismerjük igazgatónk szerénységét, mely a mily kész örömmel elismeri a mások érdemét, ép ugy iparkodik kikerülni minden a magaszemélyét illető ünnepeltetést ; tudtuk nagyon jól, hogyha neki előzetesen csak sejtelme lett volna is az őszinte tisztelet és ragaszkodás ama megnyilatkozásáról, amelyet neki a tanári kar elismerése szivéből szánt, azt ő valószínűleg megakadályozta volna. H'^gy tehát ez be ne következhessek, és mert mi, kik az ő önfeláldozó munkájának és ügyszeretetének legközvetlenebb tanúi vagyunk, önvád nélkül meg nem engedhettük magunknak azt a mulasztást, hogy neki, az igazán méltónak, az elisme-