Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1901

25 nem talál örömet, akkor mondjon a világnak Istenhozzádot! Majd igy folytatja : „Ha mindez már lelkedre nem hat, S nincs érdeke, nincsen szava Az életnek s a szép világnak, Mety kötne, mely marasztana : Ha könybe már nem lábad a szem, E földet únó tiszta menny. . . . Melyet javall az ég sitgalma : Menj a pályán, leányka, menj!" Emlékezet, reménjr azonban kivül maradjanak, mert nyomukban kél a titkos bú, melyből kisarjadzik a vészes mag, a földieknek vétkes visszavágyása. Ha a költő néma boltívről, celláról, szent társakról, mártírokról nem szólna is, már a fentebbiekből eléggé kitűnnék, hogy itt csakugyan olyan hölgyről van szó, kinek eltökélt szándéka volt, hogy örökké a zárdában fog élni. A jegyzetekben mégis ezt olvassuk a költeményről : »A nő, kihez ily nemes hangon szól a költő, nem képzeleti alak. Hihetőség van rá, hogy a Lénártfalán, Hanva szomszédságában, lakó Fodor Gusztáv leánya, ki talán nevelés végett készült akkor zárdába c

1) Ennek a feltevésnek ellene mond az egész költemény célja ós tartalma., de különösen kezdete. mely igy szól : ') Torapa Miliály Összes költeményei. L k. 870. 1,