Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1901

23 „Boldogtalan, miért nem vagy nyugodt ? Felelj meg e kérdésre tenmagadnak ; Mondod, liogy jól tevéd, a mit tevéi: Emlékidből végy hát enyhületet! Üres beszéd : hit, lelkiösmeret ? Fogódzál a gúny- s tagadásba ! — lm Itt a világ, tartson meg a világ! Mi háborít, ha túlnan semmi sincs ?" A beteg meglial a nélkül, hogy megtanulhatná, mit tesz hinni és Istenben bizní. A nagyrészt élénk párbeszédekből álló költemény megrázó erővel hat az olvasó lelkére. Meg kell vallani, hogy a hitetlen ember halála nagyon is alkalmas tárgy egy vallási költő lantjára. Ennek irtózatos helyzetét Tompa annál jobban, hűebben festette, mert hiszen a kételkedés árnya az ő vallásos lelkén is akárhányszor átvonult s ugy látszik, az iszonyú harctól akarta embertársait megkímélni mint pap is. Valóban, a költemény elolvasása után, mint neki, úgy nekünk is sok nagy gondolat tolul elménkre. „Elet s halál . . . lélek s test . . . öntudat Meg nem haló, fulánkos férgei . . . Örök biró . . . ítélet s fizetés." Szász Károly ugy fogja fel e költeményt, hogy az : »a bűnös végórájának gyötrelme s vigasza.«*) En a költeményben nem egyszerű bűnöst látok (hisz mindnyájan bűnösök vagyunk), hanem megátalkodott bűnöst, kinek gyötrelmes halálát Beöthy : Képes Magy. Irodalomtört. II. 513.