Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1901
24 akarta Tompa festeni ; ki meghalt a nélkül, hogy megtérhetett volna. Ezt mutatja a költemény következő része : „Irtózom . . . félek . . . s nem tudom mitől . . . ? Hah, mondd meg mit teg}'ek ? hová legyek ?" S mondám : ,Bizz' !' — „Nem merek ! — ,Higyj !" — „Nem tudok !" „Taníts meg rá : mikép kell bizni, hinni ? Es . . . távolítsd el . . . innen ... a halált. . .!" Hol van itt a vigasz ? Hiszen, ha a hitetlen megvigasztalódott, azaz megtért volna, nem ez lett volna utolsó kívánsága : »És távolítsd el innen a halált !« A befejezésben említi a költ ő, hogy a rémes jelenet után a borzolom- s felindulástól egy székbe hanyatlott s úgy tetszett neki, mintha szines felhőben egy kéznek ujját látta volna. Ez a kéz sem az irgalmas atya keze többé, hanem, mint a szövegből világos : az igazságos bíróé, ki mintegy elrettentésül matat rá a hitetlen kihűlt tetemére ! Több-kevesebb vallásos vonás van a Püitköst reggelén és Tavaszszal c. versekben is, mig a Máriához (midőn zárdába készült) cimüben rendkívül helyes útbaigazítást ad egy fiatal leállnak, hogy milyen megfontolás és magábamélyedés szükséges annak, ki a világtól elvonulva zárdában akarja tölteni életét, Kérve-kéri Máriát, hogy nézzen szét még e szép világon, mielőtt végkép elhagyja. Ha sem a természet bűvös szépségeiben, sem a költők álmaiban, sem a boldog ifjúságban, sem abban a szeretetben, mely anyát és gyermeket ös zeköt :
