Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1901

11 íme a zsoltár 7 első verse : Exaudi Deus orationem menni, efc iie despexem deprecationem meam: inteiide niilii, et exaudi me. Conhistatus suin in exercitatione mea: et conturbatus sura a voce inimici et a tribulatione peccatoris. Quoniam declinaveruut in me iniquitates et in ira molesti eiant milii. Cor menm eonturbatum' est in me et formido mortis cecidit super me. Timor et tremor vonerunt super mo et contexerunt me tenebrae. Et dixi : Quis dnbit mihi pennas sicut colmnbae, et volabo et requiescam ? Ecce elon<ravi fuíriens : et mansi in solitudine. O D Tompa is keble háborújáról, a gúnyolódásról, kétségről s kétségbeesésről panaszkodik, míg a zsoltárost bűnének mardosó tudata nem hagyja nyugodni. A zsoltáros is nyugodni kiván, Tompa is. Csakhogy mig a zsoltár biztató reménnyel végződik, addig a Küzdés ilyent nem nyújt. Sőt Tompa, még a hitet is gyönge istápnak mondja, melyre, ha támaszkodik is, martaléka lesz a kétségbeesésnek. Feltűnő még az, hogy a zsoltárban is, a Kiizdés-ben is megvan a madárról vett példa, csakhogy a költemények céljához képest ellenkezőleg alkalmazva. Tompa lelke megpihenni nem tud : »Mint vándor madár a tenger sik határán.* Az Uj évkor szorosan vallásos hangulatú költeménynek indul, melyben a költő a hivők seregével együtt új szivet, új lelket kér a jó Istentől, de a, második résznek világias gondolata a vallásos jellegtől megfosztja.