Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1901

12 Itt áll tehát igazán az, a mit Erdélyi Tompa szemére vet. >0 idegen dolgokat vegyít be, holott a szent költészetbe semmi egyéb nem tartozik, mint Isten és én magam.*

1) íme, mint homályosult el az arany, hogy változott meg a legjobb szin, — mondhatjuk a prófétával. Tovább haladva kárpótol bennünket a költő néhány igazán vallásos költeménynyel, melyeket szerzőjük maga is szent daloknak tekintett. A reggeli és estveli éneket értjük, melyek költeményei közt Énekelt I—II. c. alatt fordulnak elő. Ezeket megtaláljuk a költő imádságos könyvében, az Oldji'uj-ban

2) is, de lényeges változtatásokkal s egy-egy versszak betoldásával. Ez a két ének eszméinek magasztossága, az érzelmek mélysége és igazsága, a hangnak többnyire keresetlen volta miatt a magyar vallásos költészet gyöngyei közé méltán sorolható. Kár, hogy Tompa ezt a szivből jött hangot nem gyakorolta jobban s nem alkalmazta a keresztény vallás legfenségesebb mozzanataira. A mint ezek az énekek és még sok más vallásos szinezetü költeménye mutatják, megvolt a hozzávaló tehetsége. De lássuk már az énekeket közelebbről. Az uj nap reggelén szent buzgalomnak szárnyai ragadják a költő lelkét az óhajtott menn}be. Azért, hogy : >) Pályák és pálmák. 32G. 1. 2) Olajág. Elmélkedések, fohászuk és imák. Irta Tompa Miliály. Budapest. Franklin-Társulat. 1895.