Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1900

56 Azután keserű gúnynyal fordul Antonius ellen, ki római katona létére Cleopatra elpuhult seregében szolgál. Végre kifejezi óhaját, hogy térjen minél előbb vissza diadalmenetben az a hadvezér, aki Mariusnál, Jugurtha legyőzőjénél és Scipionál, Carthago és Numantia lerombol ójánál is nagyobb. Az örömhirre illik vigadni : Curam metnmque Caesaris rerum iuvat Dulci Lyaeo solvere (37—38.) (Jólesik Caesar bajai miatt támadt gondot és félelmet édes borral eloszlatni.) A XlV-ik exodusban Maecenas sürgeti Horatiust, hogy epodusainak könyvét, vagyis iambu. sait fejezze be, de Horatius azt válaszolja : Candide Maecenas, occidis saepe rogando : Deus, deus nam me vetat Inceptos, olim promissum carm?n, iambos Ad nmbilicum adducro. (5—8.) (Oh dicső Maeceuas, zaklatsz gyakori kéréseddel, de az isten — a szerelem isteue — akadályoz abban, liogy megkezdett iambusaimat, rég megígért művemet egészen befejezzem.) A gyengéd ragaszkodás, a hála jótevője iránt, az aggodalom, hogy barátját valami baj érheti, az őszinte bizalom talál költői kifejezésre az epodusokban is, miként az ódákban, satirákban és epistolákban. Szándékosan hagytuk a végére a II. l\ 17-ik ódáját, mely az együttes halál gondolatát, mint a költő hő óhaját fejezi ki ;