Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1900

49 Maecenast is hívja, várja egy kis hitványka sabinumi borra. Cuve Maecenas eques-nek (5.) szólítja pártfogóját, mely szavakkal jelzi M. lovagi származását s azt a bizalmas baráti viszonyt, mely a két lelket egybe fűzte. Tudja ugyan a költő, hogy dúsgazdag vendége caecubumi bort is ihatik, mely sokkal finomabb a negyedrangú sabinuminál. de tán most mégis jól esik ez is, hisz igaz baráti kéz n}'újtja a serleget. Ez a gondolatmenete az I. k. 20. ódájának, mely egyszerű, őszinte és közvetlen hangon szól a két férfiú barátságáról. Maecenas életrajzi vázlatában említettük, hogy irodalommal és pedig történetírással is foglalkozott, erről megbizonyosodunk Horatius II. k. 12. ódájából. E költemén3

Tét avval kezdi, hogy az ő lantja nem a római történelem, vag)

T a mythos nagy eseményeinek megéneklésére termett, inkább Maecenas örökítse meg Augustus harcait történeti prózában : — — — — — — tuque pedestribus Dices historiis proelia Caesaris, Maecenas, melius ductaque per vias Regum collá minacium. (Inkább te mondd el, Maecenas, prózai elbeszéléssel Caesar harcait s a fenyegető királyoknak az utcán vezetett nyakát, — vagyis inkább te beszéld el a diadalmenet alkalmával Róma utcáin rabláucon vezetett ellenséges királj'ok történetét.) Horatius addig szivesebben zeng Licymnia édes daláról, ragyogó szeméről, igaz szerelméről, hű szivéről. Lantja erre alkalmasabb. Licymnia hihetőleg költött név s talán Maecenas menyasz4