Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1900

48 Maecenas atavis edite regibns, 0 et praesidinm et dulce decus meum. (1—2.) (Királyi ősüktől származó Maecenai?, óh én ótulmazóm és édes gyönyörűségem !) E szívből fakadt megszólítással kezdődik a szép keltemén}', melynek tárgj-a az, hogy különböző az emberek kedvtelése : némelyek olympiai verseitekben gyönyörködnek s az ég uraihoz emelkednek, ha elvihetik a dicsőség pálmáját, mások a nyilvános élet kitüntetéseiben, vagy földbirtokuk dús jövedelmében a hasznot hozó kereskedésben lelik, örömüket ; ismét másokat a katonai élet, a vadászat, víg mulatozás tesz boldoggá. Horatius a lyrai költő babérai után áhítozik s szive óhaját az utolsó sorok fejezik ki költői nvolven : t/ Quodsi nie lyi'icis vatibus inseres : Bubiimi feriain sidera vertice. (35—3(3.) És lia engem a lyrai költők közé sorolsz ; büszke homlokommal az ég csillagait verdesem.) Kinek jólétét, gondtól mentes életét köszöni, az előtt szeretne leginkább jó költőnek látszani; e tudat büszkévé, boldoggá tenné a költőt. Az igazi barátság természete hozza magával, hogy két testvéri kebel egymás örömében, bánatában osztozik. Mikor Maecenas szerencsés felgyógyulása után először jelent meg a színházban, a közönség tapssal adott kifejezést örömének, s a népszerű férfiú dicséretét zengte a Vaticanus és Tiberis partjainak visszhangja. Horatius e szép nap emlékére szerény ünnepet ült otthon,