Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1900

hisz nem pazaroltad méltatlanra jótéteményeidet. Ha azt kívánod, hogy állandóan melletted legyek, akkor vissza kellene adnod ifjúságomat, vidámságomat, azt pedig nem teheted. Jól tudod, mily nagyra becsüllek, de mégis szí rőtebben íewon(hnti'l: viiwleiirfll. mint lelkem fii fjgellen séfjéről. — Se gondolatot a jóllakott s meghízott peléröl (nitedula) szóló mesébe szövi bele üg}

Tesen a költő. Engem már nem gyönyörködtet a nagy Róma, de igen a kis Tibur, a csendes Tareutum, mert parrum pírra decenl. (44.) Ha valaki pedig hozzá nem illő helyzetbe jutott, igyekezzék abból minél előbb kiszabadulni, erre tanít a jókedvű, híres jogásznak, Philippusnak és Volteius Mena, kikiáltónak története. Philippusnak ugyanis nagyon megnj'erte tetszését a kikiáltó, mórt is földbirtokot vásárolt neki. Mikor azonban a termés nem ütött be s a fáradtság mind kárba veszett, rimánkodva, kérte pártfogóját a kikiáltó, helyezze előbbi állásába, vissza a városi életbe. Horatius tehát e levélben férfias nyíltsággal jelenti ki. hogy »függetlenségét mindennél többre becsüli, azt senkiért ós semmiért fel nem áldozhatja.« (Bortal A.) S Maecenas e kijelentésért nem neheztelt meg. mert éppen ez mutatta, men}'nyire becsülte Horatius Maeeenast, mennyire tudta, hogy Maecenas, ki nem a származást, hanem az egyéni értéket szokta nézni barátaiban, bizonyára többre becsüli az őszinte szót a libortinus fia részéről, mint a csúszómászó hízelgést. Az a csekély felhőcske, mely barátságuk derült egén feltűnt, csakhamar elenyészett s a