Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1900
38 oly kiváló gondot fordított. Nem elégedett meg a venusiai Flavius iskolájával, hanem elvitte fiát Rómába, Orbilius Pupillus híres iskolájába, hol elsajátíthatta mindazon tudományokat, melyekre az előkelő lovagok és senatorok oktatták gyermekeiket. S e jeles mester mellett maga az édes atya, gondoskodott a fin erkölcsi jellemének fejlesztéséről, megőrizte nem csak minden al jas tettől. de még a nem illő szótól is. Az igazi hála és kegyelet szólal meg tehát a költő lantján, mikor ígj r ír : Si neque avaritiam neque sordes ao mala histra Obiiciet vere qnisquam mihi, purus et insons, Ut me collaudem, si et vivo carus amieis : Causa fait páter his .... (07—71.) (Ha sem kapzsiságot, sem egyéb piszkot és liirliedt lebujok látogatását sem vetheti senki szememre, mert tiszta és feddlietetlen vagyok, — liogy magamat dicserjem — ha barátaim előtt is kedves vagyok : mindennek oka atyám volt. . . .) Majd ismét alább : — — — — nam si na t/ura inberet A certis annis aevum remeare peractnm Atquc alios legere ad fastum quoscunque parentes Optaret sibi quisque, meis contentus iionestos Fascibns et sellis nollem mihi sumere, demens Indicio vnlgi, sanus fortasse tno . . . (93- 99.) (. . . . mert lia a természet megengedné, hogy bizonyos évektől fogva újra kezdjük az életet és hogy luki tetszése szeriut más szülőket válasszon, aminőket csak akar, én megelégedve magaméival, nem választanék vesszőnyalábokkal és hivatali székekkel kitüntetett szülőket, elég esztelenül a nép, de talán helyesen a (e (Maecenas) ítéleted szerint.)
