Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1900

35 megismerkedésük ; először a jóságos Vergilius, azután Varius*) ajánlották költőnket Maecenasnak. S mikor először álltak szemtől szembe egymással, Horatiuson bizonyos gyermekes elfogódottság vett erőt, alig mondott egy-két szót akadozva. Maecenas is csak röviden felel, de kilenc hó múlva felszólítja a költőt, lépjen barátai sorába. S ez végtelenül jól esett neki : — — — — — — — Magtium hoc ego duco, Qtiod piacúi tibi, qui turpi secernis lionestum Non patre praeclaro, sed vita et pectore puro. (62-64) (Nagyra becsülöm azt, hogy a te tetszésedet megnyertem, mert tft elkülöníted a. nemest a nemtelentől, nem ugyan híres neves atyára való tekintettel, lianem a jellem és szív tisztasága szerint.) Imc ilyen formán adja elő maga a költő Maecenassal való megismerkedését, barátságuk eredetét. Látjuk, hogy Horatius szerényen, bizonvos félénkséggel közeledik a nagy Octavianus nagy embere felé, aki szintén nem halmozza el rögtön dicséretekkel a költőt, kinek már akkor jó neve volt; csak kilenc hó múlva, miután meggyőződött politikai viegjavulásáról s jellemének feddhetetlenségéről, fogadja barátságába, mely kötelék aztán tartós is volt. A satira további soraiban a gyermeki kegyelet megindító hangján szól költőnk édes atyjáról, az egyszerű adóbehajtóról, aki fiának nevelésére *) L. Varius Rufus Maecenas körének egyik kedvelt epikus és tragikus költője volt. Neki és Plotius Tuccanak adta át P. Vergilius Maro az Aeneis kéziratát lialálos ágyán. Híres költeménye volt a Panegyricus Augusti és Thyestes c. tragédiája, melyek azonban elvesztek. 3*