Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1900

23 tfeehiek (sermones) nevezi satiráit. Az epodusoktól annyiban külömböznek, liogy mig az epodusok legnagyobbrészt ef/i/eseh fonákságait, hibáit, gúnyolják, addig a satirák iflfalánossdgban mozognak, a római társadalom egyes osztái/ainak fogyatkozásait, bűneit róják meg javítási szándékkal. Az epodusok rövid iambicus sorokban vannak irva, a satirak az epistolákkal együtt hexameterekben. Az rpis/ohík mind külalakra, mind tartalomra nagyon hasonlítanak a satirákhoz, de mégis van köztük némi különbség. Az I. könyv 20 levele életelveket, erkölcsi, bölcseleti tételeket fejteget, a II. k. 3 levele, ide értve az Ars poeticát is, általában irodalmi és aesthetikai kérdésekről szól. A legelső levélben, melyet Maecenashoz intéz a költő, jelzi epistoláinak általános irányát. Xunc itaque et versus et cetera ludicra pouo : Quid verum atqne decens et rogo et omnis in hocsum. (Epist. I. 1. 10—11.) (A verselést és a többi játékszert most már félreteszem s azt keresem, kutatom, mi az igaz és helyes ; egész lélekkel ezzel foglalkozom.) Az epistolák annyiban különböznek a satiráktól, hogy mind egyes személyekhez vannak czimezve, többnyire személyes ügyekről szólnak, tehát valóságos versben irt levelek; mégis azt mondhatjuk róluk, hogy a bennük hirdetett elvekből nemcsak a cimzett, hanem más is, mindenki okulhat. A másik különbség az, hogy az epistolákban a gúnyolódó elem még kisebb térre szorul, bár nem hiányzik teljesen.