Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1900

Hiányainak okos felhasználása, mérsékelt élvezése, testi egészség, lelki derültség teszi az embert boldoggá. A gyötrő gondoktól menekülni kell, de a sors legsúlyosabb csapásaira, sőt a halálra is legyünk mindig készen. A «ne quid nimis> s az «aurea mediooritas* volt főelve élvezeteiben is. Ez elveket hirdeti számos költeményében. Külsejére nézve alacsony, köpcös, kissé hí­zásnak indult, bogár szemű, fekete hajú férfiú volt, ki korán megőszült. Fiatal éveiben erős egész­séges, később gyengélkedő, előbb nyugodt kedé­lyű, majd indulatos, hirtelen haragú, de könnyen kibékülő. Bár a szerelemről számos dalt zengett, maga nem nősült meg. Meghalt 58 éves korában, Kr. e. 8-ban, no­vember '27-én, hirtelen halállal. Augustust tette meg általános örökösévé, Rómában temették el az Esquilinus halmon, a pár héttel előbb meg­halt Maecenas mellé. Kinek közelében legjobb szeretett lenni életében, haló poraiban is melléje került, teljesült a költő óhaja, mit Od. II. 17-ben kifejezett: «Ille dies utramque ducet ruinam !> (Ugyanazon nap okozza mindkettőnk romlását, halálát!) Csak pár nappal élte túl szeretett Maecenasát. Művei* — Horatius a költészet két ágában alkotott örökbecsű müveket: a lyrai és didaktikus nemben. Költeményei mind megmaradtak az utó­kor számára, melyeknek a legtöbb kiadásban a következő sorrendjét találjuk: Ódák 4 k., Carmen •saeculare, Epodusok, Satirák 2 k., Epistolák. 2 k. Ámbár jelentékeny számú kéziratban maradtak 2*

Next

/
Thumbnails
Contents