Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1900

12 nemzeti és keresztény époszát a legszebb római remekmű az Aeneis hatása alatt szerzé, a második legjelesebb szónoki beszédeit Cicero útmutatása mellett irta s a harmadik egyenesen Horatiust vallotta mesterének, kit bizonyos tekintetben felül is mult. Mindnyájan lolkesedünk Cicero nemes pathosán, bámuljuk mesteri kézzel irott gyönyörű körmondatait, szivesen belemerülünk az Aeneis örökké szép részleteinek olvasásában, Horatius ódáit, satiráinak és leveleinek elmés mondásait nagyapáink könyv nélkül tudták, idézésüket mi is hallhatjuk uton-utfólen. Bár Cicero és Vergilius izmosabb irói tehetségek Horatiusnál s bár termékenység tekintetében az előbbi ősszehasonlithatatlanul, az utóbbi jóval felülmúlja a népszerű római lantos költőt: mindamellett Horatius nevét is örök fény boritja s műveinek tanulmányozása mindenha kedves kötelessége lesz az iskoláknak, mig az emberiség lelkesedni tud a római klasszikusokért. A római irodalom a kimagasló triasának élete s irodalmi munkássága eléggé ismeretes s bár majdnem két ezred év választ el bennünket tőlük, életrajzi adataik összeállításában mégsem vagyunk merő hozzávetésekre, bizonytalan alapon álló kombinálásokra utalva. Különösen Horatius életének megírására vannak kétségbe vonhatatlan adatainak és pedig először magának a költőnek művei, másodszor Suetonius* műve: «De viris illustribus*. *) ('. Suetonius Traupuillus élt Kr. u. 75—160 körül, széleskörű ismereteit, számos műben örökítette meg. Főműve: „Vitae XII. Caesarunr' majdnem teljesen elvjszett; „De viris illustribus" cimü