Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1900

9 ják fejüket; a dölyfös nagyravágyókat, akiket elkábított a fejedelem mosolya ; Epícurus elveinek hódoló mulatozókat. akik csak dus lakomákban talál ják boldogságukat; aki pedig nyugodt önérzettel sétál, arra sokan ujjal mutogatnak. Némelyek köszöntgetnek, mások közömbösen tekingetnek körül, mert nem törődnek az előkelő származással, nem sokat adnak a fejedelem kegyére, csillogó pompájára, az uj hatalom alázatos szolgáit megvetik. Es sajátságos, mikor a hajdan tisztelt római istenek már csak hazajáró lelkek voltak, kiknek nevével talán csak a dajka ijesztgette a csintalan gj-ermekeket, mikor a Cincinnatu3Í nemes egyszerűségnek, a Catoi szigorú erkölcsnek már liire pora sem volt, mikor a szabadság, melynek magasztos eszméje annyi győzelemre segítette a római katonát, már alkonyodó félben volt s a respublica romjain a despotísmus vetette meg lábát: a római birodalom politikai hatalma akkor volt legnagyobb, kiterjedt három világrészre. S a nagy Octavianus levervén minden ellenfelét, az actiumi ütközet után (Kr. e. 31.) békét hirdet a világnak. Kétségtelen tény, hogy a társadalmi és politikai élet téren a bomlás-romlás jelei mutatkoznak, az irodalom azonban különösen a költészet soha nem remélt magaslatra emelkedik, ekkor éli valóságos aranykorát. A hatalmas imperátor felismeri a költők hivatásának nagy fontosságát és kétségbevonhatlan hatását a nép szivére-lelkére. Magaköré gyűjti korának jeleseit: buzdit,