Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

S9 Kazinczy, mondja tovább, nemcsak bányász volt, ki a zord anyagot felszínre hozza, hanem egyúttal művész, ki a lelketlen anyagba Prométheuszként éltető lelket adott. Elment a szépért, mely közös kinc3, élő és holt népek közé , a kisded elmét karjára vette s a ki csüggedett, azt buzdító szavával lelkesítette. Szász Károly hosszú ódája sokkal bővebb alapokra van vetve. Lerajzolja a nyelv állapotát Kazinczy előtt s igy szól : „Lépj a szalonba, liol delnők csevegnek, Törvényterembe, liol egy bölcs öregnek Szavát lesi a,z ifjabb nemzedék : Meghallod nyelvét minden idegennek, Csak édes anyjokét, — azt feledék! ..." Pedig a nyelv törzse még épen áll, csak villámsújtotta ágai beszélnek a veszedelmekről, csak lombjai vannak megzilálva. Majd magasztalja a magyar nyelv szépségeit, melyeket Kazinczynak köszön nemzetünk; vázolja a költő életét s nagy szenvedéseit, küzdelmeit ; nyomorát, bánatát, tanulmányait, eszmélkedését, aztán így folytatja : „Es mindenütt, a hol csak elme jár, Hol ész kutat, kalandoz és kisért: Bányát nyit ö szók, eszmék kincseért, Mert minden mező egyiránt kopár ; S ő egybe minden : fordító, művész, Költő, tudós, műkedvelő s tanár." S mig ő önzetlen munkáját a nemzeti haladásnak szentelte, gazdasága pusztult, háza ve7*