Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

6 Ha áttekintésünk nem lesz minden tekintetben kimeritö, annak oka a vidéki könyvtárak nem épen nagy gazdagsága, másrészt meg az a körülmény, hogy a térrel is számolnunk kellett. I. Az első iró, kiről ilynemű költői terméket ismerünk: Tinódi Sebesíven deák. Virág »Pontyinak nászdal« c. költ. igy emlékezik meg róla: „Kedvesed jobbapja hajdan, A borostyánok fia Yolt, Tinódi, kit ma is még Emleget halas Tiszánk. Sok hadat kizenge lantja, Sok vitézt elhirdete. Abban áldá a szerencse, Hogy tudott sok éneket; Hogy dudája annyi vész közt, Nem felejté el szavát; Hogy keserves hallgatókra Élte fogytáig talált." Arany János pedig a hatvanas években humorosan szólíttatja meg egy másik neves, XVI. századbeli költővel, Ilosvai Selymes Péterrel. A vers igy hangzik. Tinódi redivivus. (Üstökös.) Patvarba, collegám, jó deák Tinódi! Alom-é ez a hir, vagy penég valódi ? Ujság-iró lettél, rád ragadt a módi ? Sok szerencsét kivánok a munkához, földi!