Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

7 Toldi Miklóst akkor szöízöttem énekben, Te is válogattál hires vitézekben : Dobót, Szondi Györgyöt foglalád versekben: Most egy fiát se látsz Pesten az ilyesekben. Röttentő hadakban ki forogtál akkort : Dúdolsz mai napság omnibuszt, fiakkert; Nem hőst — kákompillit*); nem almát, de vackort— Barátom Sebestyén, nem szeretem ezt a sort. Utcáról-uteáról baktatsz mint egy kódis, Rongyos vagy, kilátszik a lábravalód is, A költemény célzata ma nem egész világos már előttünk, a helyett figyelemre méltó, hogy Arany mily művészettel tudja utánozni a XYI. század ügyetlen versszerzőinek naiv hangját, nyelvét, előadásmódiát, döcögő verselését. Azok az eszmék ós érzelmek, metyek oly jellemzők a vándorköltő pályájára, egytől-egyig íellelhetők Vargha Gyula »Tinódi halála« c. költeményében, mely a » Budapesti Szemle« 1898. évfolyamában látott napvilágot. Sebők lantost, mikor Eger felé poroszkált fakó lován, elfogták a törökök és rútul agyba-főbe verve, félholtan hagyták az út mellett. A parasztok megtalálták ós megkönyörültek rajta. Beteg ágyán kinját versmondással enyhíti. E!panaszolja »bús Magyarországi sorsát, majd az őt jellemző összefüggés nélkül felemlíti, hogy nincs pénz tarsolyában. Szidja, mint szokta, az uvarbirákat, kik a jó bort sajnálják tőle, de lovának se adnak szénát, zabot. Eszébe jut jó ura, Török Bálint, kinél bajnokabbat anya nem szült világra. Elátkozza a *) Régi szó=léha, semmittevő. Arany jegyzete.