Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

45 Szabó Dávid ódájára gr. Ráday Gedeon halálán e. versében az igaz érzéssel és nagj' gonddal dolgozott elegiát megérdemlett dicséretben részesíti. B. Szabó 1819-ben meghalt ós Virág volt az első, ki szeretett barátiát megsiratta. Kiemeli, hogy az elhunyt nem azért fáradozott, hogy porait »cifra kövekkel kirakott márvány« jelölje. Szándéka magasabb és tisztább volt, mely immár a mennyben koronát helyez fejére. „ Még is citaránk Méltán kesereg : mert jó hazafit Gyászol, kit jámborság, tudomány, Hasznos munkásság ismertet, A milyen igen ritkán születik. Szem előtt nem vagy, de reád sok sziv Néz. Birjon csendes, szent nyugalom !" Bacsányi, az egyeztető irány egyik képviselője, ki Kazinczy után legtöbb eszthetikai tudással bírt, szintén tisztelettel emlékszik meg' B. Szabó Dávidról. Első ízben azon alkalomból, midőn B. Szabót Rájnis igen hevesen megtámadta, a mire B. Szabó felelni akart. Bacsányi felhozza, hog}

T R. ő ellene is fenekedik, vizsgálja, kémli tetteit, túr, kotor, ás-vés utána és hazudja százféle gáncsait, de e veszni tért, irigy, kevély emberke vak dühét, erőtlen átkait fel nem vesziA vers 5 részre oszlik, cime: »Tartóztatás«. A címnek megfelöleg előbb inti barátját (I.—III.), hogy ő se álljon szóba közös elenségükkel. Aztán igy folytatja: „ ... oh nagy érdemű Költő ! hazai nyelvünk áldott bajnoka!