Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

41 kellett megküzdenie, mig az uj mértékben valamire vihette. Aztán Molnár jelentőségét kiemelve igy folytatja: „Mig Jeles Epületid véletlen kézbe vehettem, Honnét már inkább tiszta világra jövék, Itt voltál nekem útmutatóm, volt ösztön is, a mit írsz ugyanott s forrón ily kötözetre hevitsz. Általad ége tüzem s alagyás éneknek eredvén Már alagyás könyvem jókora nagyra dagad. Jól hiszek Istenben, hogy az a nap elérkezik egyszer, Melyen versünkkel fog dicsekedni hazánk. Köt koszorút nekem is, bémetszeti a nagy időkre Hamvaimon feküvő tiszta kövemre nevem: Révai Molnárnak követője, te mersz vala ujabb Lanttal nyelvünkön szólani Fébus előtt. Im mutatunk mi is már benned gyenge Filétát,

1) írnak Kallimakus

2) versei boldog időt. Hallunk Názót is, nevei uj Meszszála

3) Tibullust, Umbria költőjét fogja mutatni Csanád. Molnárom ! ne pirulj, nagy Apolló biztat ezekkel: Megnyerem és csakugyan verseim egybeszedem." Révainak e versei mutatják, hogy Molnár hatása elég nagy volt, még ha nem is volt igazi költői tehetsége. Ez is jó példa arra, hogy sokszor a kisebb tehetség is elhatározó befolyással lehet egy aránytalanul nagyobbra. Molnár érdeme és hatása csak nyer fontosságban, ha hozzáteszszük, kogy Révai még 1779-ben *) Filéta, helyesebben : Philetas, görög elegiakus és Theokritos tanitója, Propertius mintaképe. 2) Kallimachus, hires görög költő. 3) M. V. M. Corvinus, tudós és iró, Ovidius és különösen Tíbullus elegiaköltő barátja.