Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

42 Baróti verseit nem is ismerte s ujia hangsúlyozza B. Szabóhoz irt alagyájában, hogy Molnár kérésére kezdett haladni az ő utja nyomán. „S megbántott tüzem, úgy hallóm. De te versidet eddig Eli még nem láttam s nélküled útba menék, S a mit az egy Molnár ébresztésére követtem, És utat törtem kis vezetése után. A kinek én, ha mit érdemlék már verseim által, llál'adatossággal most is adósa vagyok." Látjuk tehát, hogy Molnár elég vonzó példával járt elül s a voltaképeni kezdet dicsőségén ő is jócskán osztozik Baróti-, Révai- és Rájnissal, Ráday Gedeont nem is számitva A mi továbbá Révainak e költői levelét illeti, (mert csak külső formája elegikus), kéri barátját, hogy ne nehezteljen rá, ha versei az ő szabásaival nem mindenben egyeznek, mert hiszen a nyelvjárás is különbőz. Azért nincs más mód, mint egymásnak engedni, mert mind a kettő okát tudja adni annak, amit írt. Különben, s itt a nyelvész is szól belőle, ha meg nem egyezik is írásuk, a hazának nem lesz ártalmára a több nyelvjárás. B. Szabó Dávid érdemét Molnár felemlítésével nem akarjuk kisebbíteni, hisz elismerték azt kortársai is, kik iránta való szeretetüket több szép költeményben fejezték ki. Virág »B. Szabó Dávidhoz« c. verse kesereg az emberi sors mostohaságán, hog}^ a haza annj-i jeles fiát kénytelen elveszteni. E verse azonban a mi szempontunkból nem fontos, mert B, Szabót csak mint