Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

40 ezeknek, hogy tudunk egyet-mást Ányos elefánti remeteségéről, Barcsay hadakozásárúi, vágyairól, s többeknek a költészetről táplált nézeteiről. III. Azt a szives, mondhatni eszményies barátságot, mely a franciás iskola tagjait oly szorosan fűzte össze, az ó-klasszikai iskolának tagjai mintegy testamentumban örökölték. A büszke, veszekedő természetű Rájnist, kivéve, kiről sem kortársai, sem a későbbi költők versei nem szólnak nyiltan, a többiek mind részesülnek költőtár saik elismerésében. Az uj irány megalapításának egész érdemét rendesen B. Szabó Dávid nevéhez füzzük, pedig Szilvesztertől a XVIII. század derekáig eső kísérleteket nem számítva, Molnár János az, kinek »Régi jeles épületek« c., 17G0-ban megjelent munkája a klasszikus verselés megkedveltetése érdekében nagyon sokat tesz. Négyesi László szerint Molnár »maga nem lóvén költő, nem járhatott elül vonzó példával.« Ezzel szemben halljuk, mit mond Révai, a klassz, iskola egyik oszlopos tagja, XI. alagyájában. „0, mi igen szeret én szivem, mely nagyra beesüllek, Tudjad, hogy sokkal tartozom én teneked. Tudja magyar haza is, soha el nem hallgatom én azt: Általam is terjed messze világra neved. Mert nekem utmutatóm Magyar új Helikonra te voltál, Es oda, hogy mi nyomon menjek, előre menél." Majd megemlíti, mily nagy nehézségekkel