Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

29 ,,A holt körül, a mi kis élet még volt, Egy hű csoport, a költők álltak ott, A virrasztó dalt halkan énekelték, Föntartani a csüggedőknek lelkét." rr Őseink feg}" verrel szerezték a hont, nekünk a szellem erejével kell azt megvédelmeznünk. Amit anyagi téren a legnagyobb nemzetek alkettak is, az mind elpusztul, csak a szellem termékei örökké maradandók. Ennek az eszmének megértése és követése teszi nagygyá Bessenyeit is, kinek sirja nem könnyeket kér az utódoktól) hanem a nagyoknak utánzását: munkát és fáradtságot ! Fel kell még említeni Sajó Sándornak pál}-anyertes ódáját, melyet a nyíregyházi Bessenyei-szobor ieleplezése alkalmára irt s mely magas szárn}

7a]ássa 1 emlékezik meg a derék magyar írónak érdemeiről, hatásáról. Sajó verse is ugyanazt hangsuh

Tozza, a mit Szász költeménye, mikor igy szól : „Bírálva ne kérdjed: mit s hogyan dalolt? Daltalan napokbnl érdeme, hogy zengett, S mig hallgatott minden, neki hangja volt." Megeleveníti továbbá törekvéseinek egyik legfőbb tárg}'át, a Jámbor szándékot. S mivel az óhajtott célt olyan messze látta, „Elvonult bujával sivatag magányba S álmokkal enyhíté csüggedt életét'..." Ő lelke kincsével ajándékozta meg hazáját s bár >Szabolcs daliája* és >Bihar remetéje* koszorutlanul szállt sírjába, azért az ő szelleme