Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

áó vezeti magyarságunk harcát a művelődés utján való küzdelmében. A franciás iskola másik nevezetes tagjáról) íSáróczi? Sándorról, ki ez iskola legzengzetesebb nyelvű prózaistája volt s kinek irói koszorúja oly nagy hatással volt a finom izlésü Kazinczyra, Bacsányi Jánosnak egy kis verse szól, mely azon idő felfogása szerint a magyar iróban első sorban is jó hazafit keresett és látott. A vers különben Báróczy képe alá készült, melyet Tetzer Sámuel metszett rézbe, 1798-ban. a jellemző, rövid kis vers igy hangzik: „Hiven szolgálta a hazát; Fenn lészen érdeme, Mig el nem hagyja szép szavát Árpád dicső neme" Ugyancsak Báróczyról szól Bacsányínak egy másik költeménye is, melyben határozottan hangsúlyozva van, hogy Báróczy »fedezte fel nyelvünk fényes méltóságát'!: s a nemzet méltán csudálja >nyelvének ritka édességét*. S hogy mily becsben tartották az egykorúak Báróczy prózaírói munkásságát, kitetszik abból, hogy Kazinczy Ferenc Bácsmegyeinek összeszedett leveleit 1789-ben Báróczy tisztelőinek ajánlotta. Ámde a franciás iskola vezető férfiait nemcsak a későbbiek, hanem maguk az iskola tagjai is méltónak tartják a lant zengzetére. Ezzel az iskolával indul meg, mint ismeretes, a költői levél művelése. A különböző iskolák költői ilyen levelekben fejtik ki költői törekvéseiket, festik le a vidéket, a melyen tartózkodnak; ma-