Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

28 Dal-, tudomány-, törvényért, megszorulva, Az idegenhez kell már mennie. Táncát, ruháját, azt is megtagadta, Ágról szakadt koldus az istenadta !" — Hallja, érzi e panaszokat a lelkes, iíjú Bessenyei s amannak keserű panaszára igy felel: „Nem úgy!" — kiált az ifjú, láng hevében, Nem gyáva szóra nyitván ajakit, „Szedd szunnyadó erődet össze, népem, Es verd el álmodat, mely elvakít. A földhöz verve, mint Antevsjs, aképen Merits erőt anyádból! Mert csak itt, E földön élhetsz, csak saját nyelveddel, Csak tenmagadhoz hűn, ezt ne feledd el!" » Majd igen szépen feltünteti azt a hatást, melyet Bessenyei egész irodalmunkra tett. Bessenyei müvei ma már nagyrészt csak irodalomtörténeti jelentőségűek ugyan, de szerzőjük munkássága áldásos eredményeit tekintve, megbecsülhetetlen. Ha ö »Jámbor szándék«-ában meg nem pendíti az akadémia eszméjét, ki tudja, mily soká létesült volna első tudományos társaságunk. Az ö eszméin lelkesedtek, mondja tovább Szász, Himfy, Berzsenyi. Reája vall >Bánk« nagy keserve és >Iréné« búja. 0 törte meg az utat, melyen aztán tovább haladt Kölcsey, Petítii, Eötvös, Arany. Az óda második felében a forradalom után bekövetkezett nagy nemzeti gyászt festi komor szinezettel. Most is egy kis lelkes csapat állt őrt a haldokló nemzet betegágyánál, mint Bessenyei korában.