Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899
Í8 Ott áldjiik lelkedet polgárink nevébe, Rózsát s ciprust hintvén sirod tetejébe." Gyöngyösi költői nagyságáról Ányos is csak ugy meg volt győződve, mint a XVII. és XVIII. század többi magyarjai. E verse után \ig3 ranis még prózában ezt a megjegyezést csatolja : » Gyöngyösi István kétség kivül nagy poita és a magyar poézisnak valóságos atyja volt.« Midőn azonban elismeréssel adózik G} 7öng) 7ösi emlékének, egyúttal korát meghaladó helyes Ítéletet is mond róla Horatiusnak Luciliusra irt szavaival: „Si foret hoc nostrum fato dilatus in aevum, Detereret sibi multa, recideret omne, qnod ultra Perfectum traheretur, et in versu faciendo Saepe caput scaberet, vivos et roderet ungues." Ányos szerint tehát sokat kellene Gyöngyösinek javítania versein; a bőbeszédűséget szűkebbre kellene vonnia, sőt — s ez már hibás nézete Ányosnak — a verselésben is óvatosabbnak kellene lennie. Érdekes még Ányos széptani felfogására, hogy ő Gyöngyösi legjobb munkájának Kemény Jánost tartja s e meggyőződésének »Kemény T dicsérete« c. versében ad kifejezést. Orczy L. »A mennykő hárító dárdákról* c. gúnyos versében Gyöngyösi kedvelését ugy állítja fel, mint a mely megvéd mintegy a nemzeti elkorcsosulástól. Ugyanis az ekkori szokásoknak hódoló magyarokat ostorozva igy szól:
