Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

Í5 Ráday Zrínyit igy szólítja meg: „Enolced igy kezded, Zrínyi! melyben nagy Ősödnek Nagy emlékezetét örökös versekbe lefested: Hajdani nagy bajnok! ne neheztelj érte. ha mostan Mérészlem rhyfchmussaitól megfosztani munkád ! Sőt inkább, ha talán szép gondolatid kifejezni Annak kelleteként nem tudnám, engedelemmel Légy hozzám, kérlek, s nézd el könyörülve hibáim". Azután Zrínyinek invokációját összevonva, igy zeng: „Oh Te Theresa, kinek nem övedzi köz erdei laurus Homlokodat, mert az hervadni szokott, hanem a Te Fogj'tig zöld koszorúd van kötve nagy érdemeidből: Nagy Trésa! Te legyél kezdett munkámba vezérlőm, S azt jól alkotnom Te segits, s ha szunnyadoz elmém; Ébreszd fel aluvó tiizemet nagy tetteid által, S addig is énekeim meghallgatni Te ne sajnáld*) Ráday érdeme teliát, liogy a figyelem Zrinyi müve felé fordult s neki köszönhető, hogy Kazinczj

7 is kiadta Pesten, 1817-ben. De térjünk vissza Vörösmartyhoz. Másik, Zrínyiről szóló költeménye, Zrinyinek főleg mint nagyhatású epikus költőnek adózik bámuló tisztelettel. Fájdalmas akkorddal indul meg ez a költemény, mely nagyban emlékeztet a Zalán futása kezdetére. Borús szemmel néz a magyar n}'ugatra, keletre. El van hagyva rokonaitól és nem leli meg nagy fiait, köztük Zrinyít. Majd megemlíti, hogy mikor nagy eposzának alakjain andalgott, mikor a földöntúli lakók hősi seregé*) Y. ö. Te, ki szűz anya vagy stb.