Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

12 Csaknem meghasadván, Bánkódik nagy erősen; Ki miatt naponkint Látok szomorú kint, Szenvedek én testemben." A nagy költőnek méltó apotheosisa Patyi István »Balassa Bálint sirján« c. költeménye, mely a Palágyi Menyhért »Jelenkora«-ban látott napvilágot. Felpanaszolja ebben az író, hogy a költő és dalia »sírj a puszta, futó gyom bekuszta« s nincs Losonci Anna, ki koszorút tegyen reá. »Egy-egy vándorlelkü dalnok áll meg sirján s rá-ráborul sírván.« De ha jön az éjfél, félkeresi a sírt Losonci Anna szelleme angyal képében s bocsánatot esd, hogy életében a költőt nem értette. Azután a segesvári sirból kikel egy szellem > szárnyas paripáján« és »Cser- s babérkoszorút tesz a testvér-sirra.« Azután télzeng hatalmas lantja és azt dalolja: »El a sir lantosa! Nem múlik el soha Az ő dicsősége !« A XVII, század zivataros múltjából dicsőséges fénynyel ragyog félénk egy nagy államférfiú, hadvezér és költő alakja; a magyar költészetnek. a magyar vitézségnek és lovagiasságnak halhatatlan eszményképe: %rmvi Mtiklos gróf. Nagyobb költőink közül Kölcsey, Vörösmarty és Czuczor éneklik meg * végső daliáját nevünknek«. Kölcseynek »Zrínyi dala« és »Zrínyi második éneke« c. költeményeiben, melyek a magyar lírának legkétségbeesettebb hangú termékei, Zri-