Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1898

4 veszedelmes örvénytől, melyet a fejetlenség és szívtelenség tanai nyitnak a társadalomban. * * * Az élvezetek és vagyon után futkosó s épen e miatt rohamosan sülyedő korunkban a magasztos eszmék kultusza s az ideális lelkesedés lassankint kihalófélben van; azon lázas izgatottság közepette, a mely a társadalom minden rétegében észlelhető, az ember tekintete a földiek felé irá113'ul és megfeledkezik a mindenek Alkotójáról, kinek nevét le akarja törölni a történelem lapjairól, kiszakítani szívéből. Ifjuságunk körében a jónak és szépnek szeretete pusztulni kezd, az élő hit, erkölcsös élet napról-napra fogyatkozik. Az erkölcsi méltóság és nagyság példái csak elvétve találnak követőkre, de annál mohóbb vágygyal igyekeznek üríteni a muló gyönyörök serlegét. Sokszor összeborzadunk, midőn látjuk a serdülő ifjúságon a vallástalanság keserű gyümölcseit : a sápadt arcokat, a melyeknek pírját letörölte a bün ; a beesett szemeket, a melyeknek fényét kioltotta a szenvedély ; az ifjúkor ellenére satnyuló testet, a szellemi tehetségeknek rohamos csökkenését. Ilyenkor azután eszünkbe jutnak az elkésett szavak Pompeji és Herculanum romjai felett: «Cavete posteri, vestra res agitur.» Es ha az okok után kutatunk, a melyek az emiitett szomorú s vigasztalan eredményeket létrehozták, sok más egyéb mellett a mai léhairo-