Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1898

12 len irodalomnak romboló hatását jobban megítélhessük, szálljunk vissza a múltba és annak születéséből, fejlődéséből kiindulva vizsgáljuk a legujabbkori irodalmat is. A hitetlenség tulajdonképeni harca az irodalom terán a XVI, század nagy vallásforradalmával kezdődik, a midőn a filozófia szakítván a középkori keresztény bölcselettel, elvetette a kinyilatkoztatást és minden igazság forrásának egyedül a véges emberi észt tekintette. Rohamosan emelkedett az ész tekintélyére emelt épület és a XVIII. század második felében már nyíltan kijelentették, hogy el kell tiporni az «imfamis»-t, el kell törölni a vallást a föld színéről. A hitetlenség ugyan Angolországban kezdődött, de csakhamar átszivárgott Franciaországba is, innen pedig elterjedt a többi államokban más más név alatt, de ugyanazon célból és ugyanazon íertőző hatással. Angliában Cherburíj Herbert Ede a természeti vallás tételein kivül a kinyilatkoztatás igazságait a papok találmányának bélyegezte. Hobbes Tamás szerint a vallás félelemből s babonából származik s annyiban van jogosultsága, amennyiben az államhatalom mint a tömeg fékezésére szükséges eszközt előszabja, vagy felhasználja. Locke tagadta az ember értelmi megismerését és a kinyilatkoztatást csak a természetes uton is felfedezhető igazságokra vonatkozólag ismerte el. O utána pedig az istentagadóknak töméntelen raja következett, a mely a szentírásból gúnyt űzött és nem