Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1894

50 bókról egy bírálatot közölt, mely a L'erede fortunata-t meglehetősen kedvezőtlenül ítélte meg. Ezen bírálat okot adott arra, hogy Lessing vázlatát ismét elővegye, hogy azt Reich kiadó számára feldolgozza. Két ív jelent meg belőle, de tovább nem is jutott a darabbal. Ebben nem is annyira Lessing állhatatlansága volt az ok, hogy fel nem használta első buzgalmát, mint inkább az a körülmén)', melyet Nikolai említ: Reiclmek túlságos sürgető követelése, melylyel az első két ív folytatását kérte. Ugyanezért Lessing szakított is Reichchel és így a darabot nem fejezte be, de még a második már nyomtatott ívet is elvesztettük. Nikolai beszéli, hogy Reich valószínűleg haragjában a két ívet, ahogy volt, a szemétkosárba dobta, és midőn egy-két év múlva az íveknek legalább egy példányát meg akarta menteni, a nyomdász Saalbach az első ívnek már csak egy példányát tudta átadni. A darab kezdettől fogva szerencsétlen volt. Goldini is életrajzában megemlíti, hogy megbukott. Lessing ugyan a vázlat szerint másképen dolgozta volna át, de beható összehasonlítás azért a két darab között nem eszközölhető. Lessing öt felvonásra tervezte a darabot, Goldini három felvonást csinált. A csekély alapot nyújtó tervezetet vizsgál ván

T Danzel (II. Ausg. I. 320. f.) azt állítja, hogy Lessing az eredeti darabban a jelenéseknek öszszekuszált, felhalmozott", helytelenül megalakított