Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1894

42 kölcsi körülménytől, hanem pusztán a természetes vérmérséklettől és ép oly megmagyarázhatatlan valami, mint pl. a rokonszenv. Lessing ezen töredékével szemben is csak úgy vagyunk, mint a többivel, hogy csak ex unsaie leonem beszélhetünk. Ha azonban a költő o ezen imént ismertetett lényeges változtatását latolgatjuk, bizton következtethetünk arra, hogy ezen szép tárgyat mindenképpen kizsákmányolta volna. Nem tehetjük tehát fel róla, hogy változatlanul vette volna át Plautus parasitáját, hanem bizonyára kevésbbé unalmas epizóddal igyekezett volna darabját élénkíteni. Mindez csak alapos vélekedés, de sajnos, ezt illetőleg Lessing töredéke nem nyújt semmi szilárd alapot. Hogy Lessing ezen darabot abbahagyta annak okát valószínűleg abban kell keresnünk, hogy a Stichus nem épen legjobb darabja Plautusnak. A költő ugyanis mind behatóbban tanulmányozta Plautust, s ha látjuk, hogy már a következő évben 1850-ben jelent meg tőle a Plautus Trinumusának „Der Schatz" czimű átdolgozása, okvetlenül ezen körülményben kell keresnünk az okot, hogy a Stichus tervét ugyanakkor abbanhagyta. Hogy külömben mért becsülte a Trinummust többre, azt ő maga magyarázza meg ; „mert a vigjáték fogalmát legjobban közelíti meg és mivel más mellékes szépségekkel is igen bőven el van látva." Nemsokára ezután megjelent tőle Plautus Captivijének átdolgozása „Die Gefangenen" ez