Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1894

38 ben, nyolcz jelenésben, de — a befejezés hiányzik. Lessing mindkét feldolgozásában a neveket a classiknsokból vette : Philocrates Plautus Captivijéből. Mysis és Dromo Terentius Andriájából, Antipliila a Heautontimorumenosból van véve. Lessing most már egészen a színháznak élt és másokat is, főleg Weisse barátját, színdarabok írására buzdította. S nem is volt addig Weissenek nyugta, mig csak ezen darabja (Die Matrone v. Ephesus) után egy másik színdarab Írásába nem kapott t. i. „Der Leichtglaubige" czímü vígjátékába.

1) Biztosra vehető, hogy Lessing is éppen ebben az időben is és e miatt határozta el magát arra, hogy ő is ugyanazt a tárgyat feldolgozza. Valószínű, hogy Weisse kézirata birta rá, melyet olvasott s a melyre, amint öccse elbeszéli, irónnal megjegyzéseket irt. Mindazáltal az a töredék, melyet „Der Leichtglaubige" czimen Lessingtől bírunk, nem ebből az időből, hanem az 1756. évből származik. Weisse ugyanis leirja önéletrajzában, hogy darabját a szerény követelési! közönség teljes megelégedésére játszották. Lessing pedig ezen darabot birálja s főleg azt veti szemére, hogy darabja egy Piéce á tiroir (Schubladenstück) — Eckhof 1756. julius 31-én azt írja Weissenak Hamburgból: Lessing Weisse két darabját, ,,Der bekehrte Ehemann" és „Der Leichtglaubige,, magához vette, hogy őket áttanulmányozza. Szerinte J) Kari Lessing: Lessings Leben I. 68.