Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1894

37 tő művészetét a nő elcsábításánál. Egy szóval benne nemcsak általában kárhoztatjuk a gyenge nőt, de főleg egy határozottan könnyelmű és ledér aszszonyt. — Hogy tehát a, Petronius-féle mesét szerencsésen színre hozhassuk, ugyanazon kifejlést meg kellene tartanunk és el is kellene ejtenünk, az asszonynak annyira kellene és nem is kellene annyira mennie. Ennek a magyarázatáról majd máshol." S ezen magyarázatot, hogy kellene t. i. e tárgyat jobban feldolgozni, megadja Lessing második tervezetében. Mielőtt másodszor belefogott elolvasta, úgylátszik, még Ogilby, továbbá Cibbers és Johnson ugyanezen tárgyú darabjait, s ezt abból következtethetjük, hogy Dramaturgiájának szélére ezen müvek czimeit odajegyezte, mint a melyek még elolvasandók. Ezen második feldolgozás tehát már a Hamburgi időből való és hogy régi tervét ismét elővegye, arra ezen darab előadása szolgáltatta az okot. De ez is töredék. Ezen feldolgozásban Lessing már háromszorosan enyhítette a befejezést: 1.) A katonatiszt az özvegy bizalmába mintegy belopja magát, olyképen, hogy elhúnyt férjének legbizalmasabb barátjául tolja föl magát. 2.) Nom az özvegy jön arra gondolatra, hogy férjének holtestét az elrablott tetem helyére függesszék. 3.) Egyáltalán ez nem is történik meg, mivel a tiszt szolgája a holttest állítólagos eltűnését úgy költi. Ezen feldolgozás teljesen megvan párbeszédek-