Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

kérése előtt, az alpereshez kérdést intézhet (interrogatio in iure) és tőle határozott feleletet követelhet. Az alperes tartozik válaszolni; de, ha mégsem felel, akkor a hallgatása a felperes kérdése megerősítésének, igenlő válasznak vétetik. Az alperesre nézve a felelete kötelező és, a mennyiben megbízható, a felperes ráalapíthatja a keresetét; ha pedig kimutatja a valótlanságát, az alperes ugyanazon elbánás alá esik, mint ha nem felelt volna. Mind a kérdés, mind a felelet felvétetett a formulába is. Mindegyik félnek jogában állott a bírói Ítélet helyett a pernek eskü által való eldöntését követelni a praetor előtt olyan formán, bog}

7 a peres viszony felett az ellenfelét esküvel kinálja meg (iusiurandum deferre), a melyet ez vagy letenni, vagy a kínálónak viszontajánlani (iusiurandum referre) tartozik. Ha a megkínált fél az ajánlott esküt se le nem teszi, se vissza nem kinálja, beismerőnek (cunfessus) tartatik, hasonlóképen a kináló fél is, ha a viszontajánlott esküt letenni vonakodik. A letett eskü jogerejü ítélettel ért fel, tehát általa a per már (in iure) be is volt fejezhető. Ha a félek a pert sem eskü, sem egyezség útján ki nem egyenlítették, kérésökre (postulatio iudicis) a bíró kirendelése (eonstituere, collocare iudicium) következett. Ezután a praetor a kiderült tényálláshoz képest megszerkesztő a formulát, a melybe a praetor egyelőre csak képzelt neveket írt, például a felperes Aulus Agerius, az alperes