Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893
60 Numerius Negidius. A tárgyalás végén a praetor kitöltötte a bíró és a felek igazi nevével, a kereset tárgyával, a hely és idő megnevezésével, s a kellő utasítással. Hogy pedig a per kimenetele, az ítélet, már előre meg ne hiúsittassék, voltak olyan óvó biztosítások és kezességek (cautiones et satisdationes), melyek közelebbi módozatai attól függnek, váljon képviselés nélkül vagy a mellett vitetik-e a per. Ha maguk a felek állottak egymással szemben, akkor a felperes mint igénylő fél az alperessel szemben nem köteleztetett bíztositásra, hanem csak az alperes az örökségi és birtokperekben. E szerint az alperes a birtokákau tartotta a vitás tárgyat, a melyről egyelőre nem lehetett tudni, hogj 7 őt illeti-e jogosan, vagy a. felperest, a kinek meg kellett elégednie azzal, hogy a pernek szerencsés kimenetele őt jogába juttatja. Ez a különbség pedig úgy egyenlíttetett ki, hogy az alperes kezességgel nyújtott biztosítást a felperesnek az Ítélettől függő jogának érvényesíthetése iránt. A felek képviselése esetében a felperes cognitornak nevezett helyettese nem tartozott cautiót nyújtani, de a procurator arra köteles volt. Az alperes képviselője feltétlenül köteleztetett azon elvnél fogva, hogy senki sem lehet más ügyének megfelelő védője biztosítás nélkül (nemo alienae rei idoneus defensor sine satisdatione). A tárgyalás befejeztével a litis contestatio kifejezés megmaradt a formula-rendszer idejében is, de az értelme megváltozott, mert csak annyit jelentett, hogy a bíróságnak szóló formula meg-
