Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

58 kérhetett az alperes halasztást is annak megfontolására, hogy perbe bocsátkozzék-e. Ilyenkor biztosító Ígéretet kellett tennie, hogy a meghatározandó napon a tárgyalásra megjelenik (vadimonium). Ugyanez történt akkor is, ha a felek az első napon nem végezhettek és új határidőre volt szükségeik. Azonban, ha az alperes tisztában volt ügyével, a felperes előadása után legott megadta a válaszát és, ha olyan kifogást tartalmazott, a mely a felperes keresetének alaptalanságát kétségtelenül kimutatta, akkor a praetor kijelentette, hogy a tárgy nem perelhető (res non deducitur in iudicio). Néha az alperes személyes viszonyai olyanok voltak, hogy azokat a felperes legjobb akarata, mellett sem ismerhette ki. így például az adósának örököse ellen kiván fellépni, de nem tudja, hogy a megidézett alperes annak csakugyan örököse-e és, ha igen, hányad részben ? Ezt annyival inkább meg kellett most tudnia,, mert, ha nem örökös, hasztalanul indít ellene keresetet, ha pedig örököse ugyan, de csak részben, és <"> a ráeső résznél többet követel tőle (plus petitio), a pert a formula hibás szerkesztése miatt veszti el ; ha pedig kevesebbet kér (minus intendere), mint a mennyit az adósság fejében tőle követelhet, ez magában vévn nem teszi ugyan hibássá a formulát, hanem a maradványért nem perelheti be ugyanazon magistratus hivataloskodása alatt, hanem csak a következő magistratus hivatalba lépte után. Ilyen és hasonló viszonyok iránt tehát a praetor útján vagy annak engedelmével, de még a .formula