Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

57 tései, valamint a magistratus határozatai, a bírák megválasztása és utasítása. Ámbár a formula-rendszerben a felek nem voltak az ünnepies szólásokhoz és cselekvésekhez kötve, mert egészen szabad előadásban vihették a perüket a praetor elé, ezen előny mégis inkább csak az alakra vonatkozott, de nem egyúttal a tartalomra is. A felperes kérhetett és állíthatott, a mit akart, azonban arra jól kellett ügyelnie, hogy pontosan állapítsa meg a keresetét, mert a formula szerkesztésénél a praetor csakis annak mee'vizss'álására utasította a bírót és annak valóö o ságához kötötte az alperes elmarasztalásának feltételét. A tárgyalást a, felperes kezdette meg az által, hogjr röviden előadván a jogát megállapító tényállást és felemlítvén a használandó bizonyítékokat, arra kérte a praetort, hogy adjon helyt a keresetének (postulatio actionis). Ha a felperes olyan perlési módot indítványozott, a mely nem fordult elő a praetor edictuinában, vagy a mely nem illett rá a keresetére, vagy változtatást kívánt, annak megadása vagy megtagadása iránt a praetor határozott (aut datur, aut denegatur). Ezután következett az alperes kijelentése, a mennyiben vagy beismerte a kereset jogos voltát és akkor feleslegessé vált a további eljárás, mert a felperesi igényt beismerő elmarasztaltnak tekintetik (confessus pro iudicato habetur), vagy egészen tagadta, vagy részben kifogásolta és ez esetben a bírónak kellett döntenie a vita felett. De