Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

lekre (— viam dico: inite viam), de alig tettek néhány lépést, ismét visszahívta, őket (redite viam) és azután megkezdődött a szinleges tusa. Először a felperes, azután az alperes vallotta magáénak a meghozott göröngyöt, vagy más ingó tárgyat, a melyet mindegyik fél megfogott a balkezével, a jobbjában levő pálczával (vindicta, festuca) pedig megérintette. Ezen jelképes cselek vényt követte a fogadási összeg letétele és azután a praetor a vitás dolog ideiglenes birtoklása felett határozott. Hasonló volt az eljárás az örökségi ós személyes szabadsági perekben. A tárgyalás végén a praetor körvonalozta az eldöntendő kérdést és, ha maga nem akart Ítélni, a bíróhoz utasítá a feleket. Ezt a fontos mozzanatot ünnepiesen kellett jelezni és tanúsítani (contestari). Erre szolgált a litis contestatio, a mely abban állott, hogy mind a két fél tanúskodásra hívja fél a, jelenlevőket (testes estote) arra nézve, hogy mi történt a praetor előtt (in iure). Ezen tanúskodás igazolta a feleknek megegyezését az iránt, hogy ügyüket a bíróság eldöntése alá bocsátják és annak határozatát kötelezőnek elismerik. A tanufelhívás különös czélj.'i. az volt, hogy a bíró a tanúktól a tényállást és a döntő vitás pontokat hitelesen megtudhassa. A formula-rendszer idejében a magistratus előtt való eljárás a per tárgyának és a perlés igényelt módjának előterjesztésével (edere actionem) kezdődött és a kirendelt bíróság elfogadásával (accipere iudicium) végződött. E két cselekvény között folytak le a felek indítványai és fejtege-