Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

nek részleteit kevésbbé ismerjük, de az abban követett eljárás is különböző volta, szerint, a mint személyes vagy dologi keresetnél alkalmaztatott. A személyes kötelezettség pereiben (actio in personam) a, felperes felszólította az alperest, ha a kereset jogos voltát tagadta, a fogadási összeg letételére (sacramentum). Ezután a. praetor vagy maga mondott mindjárt Ítéletet, vagy bírót rendelt ki a. felek megegyezésére való tekintettel. Kr. e. 4 72 óta a lex Pinaria de iudiciis értelmében a megtörtént tárgyalás után 30 nap múlva a feleknek, hacsak ezen idő alatt ki nem egyeztek, másodszor is meg kellett jelenniök a bíró elfogadása végett, a ki az előre megbatározott napon, de rendesen bárom nap múlva (dies comperendinus) megvizsgálta és itéletileg eldöntötte az ügyet. A dologi perek (actio in rem) azzal kezdődtek, hogy a felek a, vitás ingó vagy ingatlan tárgy felett tettek jelképes cselekvénnyel összekötött nyilatkozatot. Az ünnepies cselekvény neve vindiciae, vindicia, később vindicatio, mely az ingatlan birtoknál a legrégibb időben úgy történt, hogy a felek a praetor kíséretében kimentek a hely színére és azután egyik a másikat látszólagos hatalommal elűzte a birtokról (deducere, raanum conserere). De, miután a római állam területe olyan kiterjedést nyert, hogy a praetor személyesen nem mehetett ki velők, a. felek a praetor megbízása folytán tanúk jelenlétében egy göröngyöt hoztak magukkal, hogy a látszólagos viszályt a praetor előtt végrehajtsák. 10 végből a praetor formailag megparancsolta nekik, hogy menjenek a vitás te-