Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

52 magára vállalta a pert és a felperest azonnal követte a praetorhoz. Ez kezdetleges eszköz volt az adós megjelenésének kierőszakolására, de szükséges volt, mert alperes nélkül nem lehetett per, per nélkül itélet. Utóbb, midőn a legis actiók háttérbe szorultak és a személyes megjelenés sem tartatott feltétlenül szükségesnek, a kényszerítő idézést módosította azon körülmény, hogy a praetor hirdetményében pénzbirsági keresetet rendelt azon alperes ellen, a ki az idézésnek eleget nem tett ós sem maga, sem helyette alkalmas védő meg nem jelent, valamint olyan harmadik személy ellen is, a ki a. megidézettnek alkalmat nyújtott a törvény kijátszására, végül azon felperes ellen, a ki karhatalmat használt az idézésben olyanok ellen, a kik az alól kivételt képeztek. Azon esetre, ha a praetor előtt való tárgyalás több napot is vett igénybe, nehogy kénytelen legyen a felperes az idézést mindannyiszor ismételni, a praetor, mielőtt elbocsátotta a feleket, rászorította az alperest, hogy jótálással biztosított igéret által kötelezze magát (vadimonium proniittere), hogy a kitűzött határnapon megjelenik (vadimonium sistere). Ezen kezesség vadimoniumnak neveztetett. A meg nem jelenés esetére (vadimonium deserere) pénzösszeget kellett ígérni, melynek nagysága per minőségétől és a pertárgy értékétől függött. A biztosítás megigérése vagy egyszerűen (pure), vagy kezesadás által (cum satisdatione), vagy esküvel, vagy végre az elmaradás esetére a bírák azonnali kirendelése által (recupe-