Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

41 a lex Silia szerint a pertárgy értékének egy harmadát igérni (sponsio) és viszontigérni (restipulatio) birságul a pervesztés esetére ; de ez nem a kincstáré, hanem a nyertes félé lett. A perlés ezen módját legelőször a lex Silia hozta be világos adóssági perekre (de certa pecunia), a lex Calpurnia pedig azt más határozott dologra (de alia certa re) is kiterjeszté. Miután az adósságok, illetőleg követelések behajtása végett az előbbi két legis actióval is lehetett élni, valószínűleg ez csak az eljárás megrövidítése és egyszerűsítése végett hozatott be. 4. Legis actio per manus iniectionem személyi végrehajtás határozott pénzösszeg miatt. Ez az adósnak nem a vagyona, hanem a szem élve ellen volt irányozva. Az eljárás abban állott, hogy a hitelező az adósság miatt itéletileg elmarasztalt (iudicatus), vagy önbeismerő (confessus) adósát a praetor elé vezette, s ott bizonyos formaságok közt (certis verbis) kijelentette, hogy az alperes elmulasztotta a tartozását lefizetni. Ha a praetor az eljárást szabályszerűnek találta, s a felek ki nem eg}^eztek, a hitelező az adósára tette a kezét (manus iniectio) annak jeléül, hogy hatalma van a nem fizető adós felett, haza viheti, bilincset verhet rá, börtönbe zárhatja, sőt 60 nap múlva, ha addig nem tesz eleget a kötelezettségének, külföldre (trans Tiberim) eladhatja, vagy életétől is megfoszthatja. Az elmarasztalt és nem fizető adós szemétyesen nem védekezhetett a felperes ellen, de a védelmére kezes (vindex) léphetett fel, a ki