Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

42 biztositá a felperest, hogy az adósság kétszeresét fizeti meg, ha a beavatkozási pert elveszíti. Ezen eljárás igen korán kiterjesztetett egyéb követelésekre is, a melyeket a törvények a végrehajthatóság ezen jellegével kivételesen fölruháztak. A kiterjesztés kétféle volt: a) manus i niectio pro i ud i cato olyan adósra, a ki nincs formailag elitélve, de az elmarasztalt adóssal azonos tekintet alá esik, milyen volt például azon adós, a kiért a kezese fizetett, továbbá azon hitelező, a ki a kezestől a reá eső résznél többet hajtott be; b) manus iniectio púra az ellen, a ki hagyomány, vagy halál esetére ajándékképen ezer as-nál többet fogadott el, továbbá azon hitelező ellen, a ki adósától uzsorás kamatokat szedett. A manus iniectio púra eseteiben a megtámadott állítólagos adós a saját nevében tagadhatta a tartozás valóságát és csak a kétszeres összegben leendő elmarasztalás veszélyének volt kitéve. 5. Legis actio per pignoris capionem. Némely vallási és katonai jellegű követelés alapján a hitelezőnek az önsegély egyik neme, a, magán zálogolás (pignoris capio) meg volt engedve. A hitelező ugyanis attól, a kin követelése volt, tanúk jelenlétében ünnepies szavak között zálogot vett, hogy annak kiváltására kötelezze, mert ellenkező esetben azt a hitelező eladhatta- Zálogolásra fel volt jogosítva a katona a ki nem fizetett zsoldja (aes militare), a lovag a lóvételre (aes equestre) és lótartásra (aes hordeum) rendelt összeg behajtása végett. A XII táblás törvények megengedték