Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

40 séglet pótlásáról már korán kellett gondoskodni. Erre szolgált azon intézkedés, mely szerint olyan perekben, a melyek például határvillongásból, valamely dolog jövedelmezőségéből vagy jogi vitákból származtak, a felek ügyeik előadása után (demonstratio) a praetortól szakértő bíró (index vagy arbiter) kiküldését kérték, a ki az Ítéletében a körülményeket is figyelembe vehette méltányosságból. Midőn Cicero (pro Mur. 12.) a felett gúnyolódik, hogy a jogászok nincsenek tisztában a iudex és arbiter szó használatával, tudnunk kell, hogy kezdetben, míg a sacramentum-perek tárgyalás és ítélet végett mind az állandó társas bíróságokhoz kerültek, közönyösnek látszott, hogy a második legis actiónál szereplő bíró iudex vagy arbiter-nek neveztetik-e. Utóbb, midőn a sacramentum-perek nél éppen úgy, mint más szigorú eljárású pereknél is alkalmaztak egyes bírákat, jött szokásba a iudex és arbiter nyelvhasználati megkülönböztetése, mely szerint iudex a szigorúbb, arbiter a szabadabb, méltányosabb itéletü perekben szereplő bíróra vonatkozik. 3. Legis actio per condictionem. A peres eljárás ezen faja a felek kölcsönös megegyezésétől (condicere) vette nevét és abból állott, hogy a felperes magán úton felszólította (denunciatio) az alperest, hogy 30 nap múlva jelenjék meg a praetor előtt a bíró elfogadása végett (ad iudicem capiendum). Ennek az volt az előnye, hogy csak egyszer kellett a praetor elé menni. A praetor előtt tartozott mind a két fél legalább